Harcművészetből – mozgásművészet, avagy mit jelent számomra az FMT?

In Elmélet by Bánhidy Áron

A régmúltban az embereknek a saját épségének-egészségének védelme merőben mást jelentett, mint manapság. Korábban a testi épség védelme a fizikai támadásokkal, bántalmazásokkal szemben való hatékony fellépést és alkalmazkodást  jelentette elsősorban – hiszen a kor kihívásai ezt követelték meg.

Napjainkban a természetes környezetünktől való elszakadás jelenti a valódi “fenyegetést”, mely nem a pillanat tört része, hanem sokszor évek alatt fejti ki romboló hatását, mind testünkre, mind lelkünkre nézve. Elég, ha csak a mozgásszegény életmódra, irodai munkára gondolunk. Úgy vélem, hogy a régi harci rendszerek, melyek szükségszerűen ragaszkodtak a gyakorlatias megközelítéshez, és az egyszerű alkalmazhatóságon alapultak, magukban hordozzák a természetes mozgások olyan esszenciáit, amire jelen korunkban is szükség lehet.

Az évek során sok harcművészettel, mozgásművészettel megismerkedtem, és ahogy mélyebbre ástam, a megismerésükkel változtam én magam is. Szépen lassan átalakult a szemléletem is, és a hangsúly áthelyeződött a harcról a valódi önmegismerésre. Ez vezetett oda, hogy ma már nem a harci alkalmazásokat keresem a mozdulatokban. Elengedem a régi formákat és átértelmezem azokat: azok számomra már a mai kor kihívásaira adnak gyakorlatias válaszokat.

Úgy gondolom a szabadság keresése sosem járhat ártással, fizikai pusztítással. Nem fizikailag kell már rombolni, hanem a gondoltainkban lerakódott régi mintákat kell lerombolnunk.

Az FMT számomra azért nagyon hasznos, mert úgy ötvözi a régi tradíciókra épülő testtudatosságot a modern megközelítésekkel, hogy közben teljes mértékben mellőzi az agressziót, így tisztán és kondíciók nélkül vizsgálhatjuk közben saját magunkat, és békében élhetjük át a pillanatot, a mozgás örömét.