„HÚZD KI MAGAD!” VS. „HELYES ÖSSZERENDEZŐDÉS”

In Elmélet by freemovtech

A  test helyes használatának alapelve, hogy az adott pozíciót erőlködéstől, extra erőfeszítéstől mentesen tudjuk tartani. Így ülünk vagy állunk többek közt erőlködés és fájdalom nélkül. Az ilyen szemléletű energiahasználat valós belső-külső egyensúlyt, stabilitást eredményez. De mi a helyzet az (ön)korrekciókkal?

A korrekció igénye (általában fájdalom hatására történő) felismeréséből fakad: megérezzük, hogy testünket nem használjuk helyesen. Például a vállunk előreesik. Ha a „javításhoz” általános szemlélettel fogunk hozzá, a vállunkat hátracsapjuk. Az ilyen típusú a beavatkozás erőfeszítésen alapul, és az eredmény nagy eséllyel ellentétes lesz azzal, amit el szeretnénk érni. Mi hát a megoldás?

A megoldáshoz először is ki lépnünk abból a nézőpontból, amely alapján a helytelen pozíciót vagy jobbról vagy balról pofozzuk. Tényleges (ön)feszegetés helyett mindenekelőtt mentálisan kell irányt adnunk, majd megfigyelni és elengedni az esetlegesen ébredő feszültségeket – és összességében hagyni, hogy a test tegye a dolgát.

Az irányadás bonyolult fogalom, az FMT is itt kezdődik: a helyes irányadáshoz tudnunk kell, hogy milyen tengelyek mentén épül fel a test mint struktúra. A korrekciót úgy kell elképzelni, mint az egymásra helyezett kis korongok összerendezését: ha egyik-másik oldalról pöcögtetjük őket, a tökéletes függőleges struktúra sosem valósulhat meg. Ám ha közepükre madzagot fűzünk, és fentről meghúzzuk azt, a kis korongok szépen egymásra rendeződnek.

Az irányadás és tengelyhasználat helyes megértéséhez majdhogynem elkerülhetetlen olyan instruktor folyamatos korrekciója, akinek könnyed közvetítésével a gyakorló erőfeszítésmentesen érez rá a helyes irányokra. Ha megvan a pozíció, mehet a mozgás! 🙂

Csatlakozz szakmai közösségünkhöz, az FMT Inspiration facebook csoporthoz!